Ha nem tudnánk semmit az Anyák Napjáról, cím alapján azt is gondolhatnánk, hogy egy családi vígjátékról vagy romantikus filmről van szó. Ha ilyen várakozásokkal ültem volna le megnézni, körülbelül a 10. percben ( egyben a 10. fuck után) jöttem volna rá, hogy valami nem stimmel, ugyanis egy kőkemény, helyenként horror elemeket is tartalmazó thrillerrel van dolgunk. A film kifejezetten brutálisan kezd, gyakorlatilag egyből belevág a dolgok közepébe, de szerencsére pattanásig feszült hangulata és nyers stílusa egészen a végig kitart.
A három fivér hazafelé tart egy balul sikerült bankrablásból, azt remélve, hogy anyjuk segít helyrehozni a problémákat. A legkisebb fiút, Johnny-t ugyanis meglőtték, ráadásul negyedik társuk kijátszotta őket, és elmenekült a zsákmánnyal. Hazaérve azonban meglepődve tapasztalják, hogy idegenek laknak az otthonukban, anyjuk ugyanis néhány hónappal ezelőtt elvesztette a házat egy árverésen. Az új lakók Beth és Daniel barátaikkal épp egy bulit tartanak, de hamarosan a fiúk túszaiként végzik. Az igazi terror azonban “Anya” érkezésével kezdődik, aki bármire képes, hogy fiait megvédje. Ráadásul a ház új tulajdonosain kéri számon azokat a gyémántokat, amit erre a címre küldtek neki, viszont Beth és Daniel egyaránt tagadja, hogy bármi ilyesmi történt volna.
Erre a történetre nem mondanám, hogy rossz vagy sablonos lenne, de nem emiatt lett az Anyák Napja ennyire kiemelkedő filmélmény. A folyamatosan erősödő atmoszféra, már rögtön a legelején beszippantja a nézőt, és nem tud másra koncentrálni - legalábbis velem így volt. A film egy 20-30 perces részt leszámítva, ugyanazon a helyszínen, a családi házban játszódik, a tizenegy szereplővel ( Anya, a három fiú, a srácok húga, a 2 új lakó és 5 barátjuk). Elég kevesen vannak ahhoz, hogy csak rájuk figyeljünk, és jól megismerjük őket, viszont elég sokan, hogy mindig történjen valami, és folyamatosan pörögjenek az események. Nem beszélve arról, hogy a végig (vagy majdnem végig) egy helyszínen játszódó filmek mindig adnak egy hátborzongató, klausztrofób hangulatot.
Nem térnék ki az összes szereplőre, egyrészt a csökkenő tendencia miatt, másrészt azért, mert nem volt mindenkinek annyira fontos szerepe, viszont van pár, akikről fontos említést tenni. A legerősebb karakter a filmben, az szerintem kétségkívül Anya, akit Rebecca De Mornay alakít zseniálisan. Egyébként is mindenki jól játszik, de az ő teljesítménye igazán kiemelkedő. Nagyszerűen hozza a hideg,és pszichopata, de egyszerre kedves és családszerető nőt, akit gyerekei mindennél jobban szeretnek és tisztelnek. A film legerősebb momentumai a fiaival eltöltött részek, amelyekben velük beszél, és próbálja helyrehozni, amit ők elrontottak. Remekül ábrázolja a film, hogy amennyire szereti gyermekeit, legalább annyira irányítani is akarja őket.
A legkisebb fivér, Johnny lőtt sérüléssel tér haza, ahogy említettem is az elején. A baráti társaság egyik tagja, George, orvos, így az ő feladata gondoskodni a srác állapotáról. De ami még fontosabb, ő az aki rávilágít a fiúk húga, Lydia számára arra, hogy anyjuk azért tartja őket maguk mellett, mert fél, hogy egyedül marad. Rendkívül hatásos jelenet, amikor George elmondja a lánynak, hogy a gyógyszer amit anyja adott neki, hogy a bőrére szedje, felesleges, mert nincs semmi baja. Édesanyja hazudott neki, hogy a képzelt bőrbetegség mindent eltakarjon a testéből, így elkerülje hogy bármilyen férfi a közelébe férkőzzön és elszakítsa tőle.
A srácok közönséges és durva stílusára remek kontraszt anyjuk kimért és higgadt viselkedése. Ez legjobban a film elején látszik, amikor a három testvér beront a házba, mindenkit a falhoz taszítanak, vagy lelöknek a földre, és a fejükhöz tartják a fegyvert, töménytelen mennyiségű káromkodás kíséretében. Nem sokkal ezután a 30. perc környékén megjelenik Rebeca De Morney és rendkívül nyugodt hangnemben beszél mindenkivel (legalábbis kezdetben), és láthatóan sokkal inkább elfogadják a lakók is az ő jelenlétét, mint a fiaiét (legalábbis kezdetben). A film feszült és kemény hangulatához hozzájárul az is, hogy az első fél órában, körülbelül nyolcvanszor hangzik el a fuck szó. Ez más esetben zavaró vagy idegesítő lehet, de itt csak fokozza az erős atmoszférát, abszolút beleillik a képbe és a történetbe, ráadásul a fiúk is remekül játsszák a rájuk írt nyers, erőszakos karaktert.
Sajnálom, hogy Magyarországon kevésbé ismert a Mother's Day, mert színvonal tekintetében jóval az átlagos thrillerek, vagy horrorok fölött van, és azt sem igazán értem, hogy az imdb-n hogy állhat csak 6,2 ponton. Ezt nem is tekinteném problémának, ha nem lenne kb. ennyi pontjuk az olyan filmeknek mint az Éjféli etetés, vagy a Majd meghalnak Mandy Lane-ért, amelyek nálam majdhogynem a nézhetetlen kategóriába tartoznak.
Mindenesetre, akik szeretik ezt a műfajt és tudják értékelni, ha egy film egyedi, azok szeretni fogják az Anyák Napját. Érzékeny lelkűek, Kazinczy díjra pályázók és horror ellenesek pedig inkább kerüljék el.
10/8,5
