A következőkben bemutatom életem egyik legjobb filmélményét, és – ha nem is a legrosszabbat – de mindenképpen egyik nagy csalódását. A Kill Bill két részes Tarantino alkotás, amelyből mindkettő komoly közönség - és kasszasiker lett, de az első tetszett igazán, ezért is választottam ehhez a témához. A Rohanás egy 2010-es akciófilm, amit George Tilman Jr rendezett.
Számomra azért indokolt a két film összehasonlítása, mert majdnem ugyanarra a sémára épül a cselekményük: mindkettő „bosszúfilm”. A Tarantino alkotás főszereplője a Menyasszony, az egykori hírhedt bérgyilkos csapat tagja, aki terhessége miatt úgy dönt, hogy kiszáll ebből az életformából és férjhez megy, amit a csapat főnöke – a címben szereplő Bill – nem néz jó szemmel. Olyannyira nem, hogy a többi bérgyilkos segítségével, tömeges mészárlást rendez a nő esküvőjén, és a Menyasszonyt is főbe lövi. Azonban, a halottnak hitt nő öt év kóma után felébred, és bosszút esküszik Bill és régi csapattársai ellen.
A Rohanás története hasonló ehhez – szerintem kevésbé érdekes – de ezzel még nem is lenne komoly probléma. A főszereplő részt vett egy félresikerült bankrablásban, ahol árulás történt, és ennek az lett a következménye, hogy a testvére meghalt. Ezután börtönbe kerül, majd szabadulása után bosszút áll mindenkin, aki felelős volt a tragédiáért.
A két sztori tehát elég hasonló, mégis sok minden van, amiért a Kill Bill végig leköti a figyelmet, izgalmas és érdekes, a Rohanás pedig sablonos, unalmas, és sokszor eseménytelen. Az egyik ilyen ok az elbeszélés módbeli különbség, ami egyértelműen előbbi mellett szól. A Tarantino filmekben ezen általában, nagyobb hangsúly van, mint magán a történeten. A Kill Bill akciófilm besorolású, de ennél valójában sokkal összetettebb. Remekül ötvözi magában a kínai harcművész filmek, a spagetti-western, a szamuráj-film, és az anime műfaját is. Ezek Tarantino kedvelt stílusai, és mind működőképes elemei az alkotásnak. Ami még egyedivé teszi a filmet, hogy fejezetekből áll, minden fejezet egy-egy személyről szól, akin a főszereplőnő bosszút fog állni. Mivel az első részben csak két ellenségét intézi el, így bőven jut idő a szereplők és a leszámolások bemutatására, tehát a rendező eléri velük a kívánt hatást.
A Rohanás ezzel szemben jóval közhelyesebb, és kevésbé állja meg a helyét a műfaján belül. Kezdjük ott, hogy akciófilmről van szó, és ehhez képest nincs benne egyetlen elfogadható akciójelenet sem. Egy-két rövidebb lövöldözésen, meg autós üldözésen kívül semmi mást nem láthatunk. Mindezt úgy, hogy a film témájához abszolút illett volna, és sok esetben adta magát a dolog, mégsem éltek ezzel a lehetőséggel az alkotók. A főszereplő férfit Dwayne Johnson, az egykori pankrátorból lett színész alakítja. Ez volt az egyik oka a kidolgozott és izgalmas akciójelenetekbe vetett hitemnek. Az „izgalmas” része, még úgy-ahogy rendben volt, bár azt is bőven lehetett volna még fokozni. Szerintem a filmmel az egyik nagy probléma, hogy ha a várakozásokkal ellentétben nincsenek benne látványos, nagy volumenű akciók, akkor ezt a főszerepet teljesen fölösleges egy magas, kigyúrt, tetovált ex pankrátornak adni. Ha ez nem így történik, eleve másképp ülök le megnézni a Rohanást, és valószínűleg jobban is tetszett volna.
A két film abban is különbözik, hogy míg a Rohanás száz százalékosan komolyan áll a témához, valamint hiányzik belőle a lazaság és az egyedi megvalósítások, addig a Kill Bill nem veszi magát véresen komolyan, és a humor is szinte végig jelen van benne. Ezt nem tekintem az előbbi hibájának; szubjektív, hogy kinek melyik stílus fekszik jobban. Viszont abban már nem vagyok biztos, hogy Dwayne Johnsont hiteles tud lenni egy ehhez hasonló stílusú film főszereplőjeként. Neki szerintem sokkal jobban állnak a korábbi szerepei (pl.: Skorpiókirály, Az Amazonas kincse), ahol nem kell elkapni a szerep drámai jellegét, elég csak törni-zúzni. Ezért nagyon remélem, hogy vissza talál korábbi önmagához és nem fogja az ehhez hasonló karaktereket erőltetni.
Sok mindenkitől - aki látta a Rohanást - azt hallottam, hogy az elején még élvezték a látottakat, de utána végig azt várták, hogy mikor pörög fel végre a film, és rá kellett jönniük, hogy semmikor. Ezzel az érzéssel én is így voltam.
A Kill Bill, a leszámolások szempontjából is lényegesen jobb, mint a Rohanás. A bosszú a Tarantino alkotás és a másik film esetében is olyanoknak szól, akik komoly sérelmeket okoztak a főszereplőknek, és mindkét esetben egy hosszú folyamat előzi meg a leszámolást (kóma, börtön), így a gyűlölet még jobban felhalmozódik bennük, ellenségeik iránt. Tarantino filmjében, ehhez mérten kegyetlenek, izgalmasak és kidolgozottak a bosszúk. A Rohanásban, ezzel szemben az a leglátványosabb leszámolás, amikor Dwayne Johnson két pofon után beleszúr egy kést az egyik, testvére haláláért felelős személybe. A Tarantino film sincs tele lövöldözéssel meg bunyóval, de amikor van benne, az mindig látványos és pörgős. Ráadásul, a Kill Bill akciómentes részei is érdekesebbek voltak számomra, mint a George Tilman film akciójelenetnek szánt momentumai. A színészi játék és a karakterek, egyébként a Rohanásban sem rosszak, vannak, akik kifejezetten jól játszanak benne, de ettől még a film nem vált számomra sokkal élvezhetőbbé. Az egyetlen, ami szerintem mindkét filmben remekül el lett találva az a zene. Ez még a Rohanásban is élvezhető volt és kicsit felkaptam rajta a fejem. Persze nem annyira, mint mikor végre vége lett.
Ahogy eddig is kiderült, számomra a „bosszúfilm” műfajában a Kill Bill lényegesen jobban megállja a helyét, de George Tilman filmjére sem lehet kijelenteni, hogy rossz. Sokaknak tetszett, voltak, akik mást vártak tőle, viszont Tarantino alkotására szinte biztos, hogy többen fognak emlékezni. Itt legalább reális a cím, benne van a lényeg, hiszen a második rész végén a Menyasszony tényleg megöli Billt, míg a Rohanás, pörgésre utal, ami a legkevésbé sem jellemző rá.
